A Farkas utcai nagy-nagy iskola egyik régimódi karához tartozom, ahol még divat negyed év végén szerenáddal búcsúzni azoktól a kedves :) káderektől, akiket négy évig bosszantottak, de azok nem hagyták magukat, hanem inkább még barátságosabbak voltak a huncut diákokkal, addig-addig amíg inkább normál-emberszámba kezdték őket venni.
Nagyon jó érzés várni, készülődni erre az egészre. Szeretem az otthonomban fogadni őket, s nem valamelyik tanterembe becsődítve "lerendezni" ezt a "plussz bonyodalmat", mert emlékszem 12. osztályban nagyon kiváncsian vártuk, hogy az enyhén hisztis magyartanárnő lakását megláthassuk vagy az angol tanárnő, latin tanárnő barlangját.
Igazából az ember lakására, életstílusára kiváncsi a diák, nem kellene őt vendégként kezelni. Ha vendég jön, az ember kávét főz és takarít, rendet rak a lakásban. A kedves végzős diákok, amikor bejelentkeztek, azt kérték, ne költekezzek, tekintsem őket családtagoknak. :)
Mégis én egész délután tettem vettem, (segítségem is volt-nem mellékes) lemostam az ajtókat, port töröltem, elpakoltam a ruhákat a fogasról, a cipőket a fogas alól, elrakosgattam a fürdőből a dolgokat, amik bizonyítják, hogy én nem úgy ébredek, ahogyan ők látnak :P...megragasztottam a fürdő előtti sínt, még feltettem egy képet a falra, levettem azt, amit nem tartottam fontosnak mutogatni...Megfésültem a macskát, szőrtelenítettem a fotelokat...stb.
Amikor aztán a lakás már teljesen úgy nézett ki, mintha nem én laknék benne, felcsendült a Gaudeamus az ajtó előtt. Egész jól sikerült.
Most akkor az a hét következik, amikor mindent keresni kell, és mindenen gondolkodni kell jó hosszasan (nem felmérgelődni, mert az késlelteti a folyamatot) - mert a nagy rendben semmit sem talál az ember.
Van egy jó Kaláka dal: Hol a nadrágom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
A túl nagy rendet nem hiszi el a vendég. :D Ezért jó ha kint felejtünk mondjuk egy tiszta polót, hanyagul, nem élére összefogva, szétdobálunk néhány könyvet, kisebb szerszámot. A fúrógépem a szoba közepén telelt ki. Behozta m ősszel a hideg és nedvesség elől, és letettem a szobában a földre, hogy majd keresek neki helyet. De hol? Fogadjunk, hogy itt lesz tavaszig? Megnyertük.
Ezt nevezem megtervezett rendetlenségnek. :P
Jó reggelt!
Válasz 1. Az a helyzet, hogy nem akartam leírni, de most már megteszem - egyefene alapon - hogy egy adott percen be kellett vallanom töredelmesen a diákoknak, hogy hát itt nem mindig van ilyen rend, erre nagy kacagás tört ki. Persze azok kacagtak, akik már jártak nálam előbb, és tudták, hogy ezt nem álszerénységből mondtam. :)
De legközelebb figyelembe vesszük a megtervezett rendetlenségre vonatkozó indikóciókat.
Válasz 2. Szőke nőül: Jaaajj, de nekem nincs is fúrógépem!!!
Egy fontos dolgot el is felejtettem! Volt jópár dohányzó diák is, akik csak álltak a cigarettával a markukban, de nem gyújtottak rá, egyszercsak észbe kaptam, adtam hamutálcákat. Erre tudtomra adják, hogy ők azt tanulták PÍÁRból, hogy addig nem gyújthatnak rá, amíg a házigazda nem szól.
Hát kérdem, ki tanít nektek jó modort?
:)
jó lehet tanárnak lenni, amikor ballagás van, ünnep, éneklés, fiatalság...
Névtelennek
:) Biztos, de Bonzsúr nem tanár. Nincs neki katedrája, virgácsa, tantárgya, nem pontoz, nem ideges. csak könyvei vannak és jókedve, mivelhogy könyvtáros.
... te ... az a magyartanárnő NEM enyhén volt hisztis! ... :D
Ó, András, de tudod az emlékek idővel megszépülnek! :)
PS. Köszönöm a málnaszörp-színt. Még tetszik. :)
Hm... Óránként változik a profil képe. Az előző jobb volt... :D
Kép visszacsinálva.
Akinek inge...
:-)
Whew!
:)
Megjegyzés küldése