Szatmár

Péntek reggel, 8kor kelés, 9-től könyvtár, 13-kor még rohangászunk a fizetéses diákok táblázataival, 13,25 csomagolás (2 napra 5 rend ruha...és egyéb okvetlenül fontos fölöslegességek) 13,45 indul a kisbusz a Napoca Hotel parkolójából, de hol a Napoca Hotel...Te jó ég, utolsó pillanat, a buszon vagyok.

Klári vár Szatmáron. Teljesen sportosan beöltözve, kérdem mi ez a felszerelés, hát falura megyünk...Hát jó, éppen megfelelő a 12 centis sarkú csizma, szoknyák...No mindegy. Klári egykettőre sváb operativitással felruház. Kimegyünk vásárolni az esti borozáshoz különböző fűszereket. Mellékesen kiredül, hogy én a sok cucc között nincs zokni és egyéb fehérneműk...nincs pizsama. Klárnak mondom adj kölcsön egy hálóinget nekem, erre kapok egy füsstréninget, amolyan susogósat, hogy a hármadik szobában is hallatszik, ha a másik oldalamra fordulok, nemhogy más...

Végre kiérünk Szokondra. Nagy csapat. Már vacsoráznak. Csupa hahota, nevetés, hancúr. Mi is megesszük a részünket és előkészítjük az esti borozást.Nem ismerek a hatalmas tömegből csak 3 embert, a többiek megcáfoljákbarátságosságukkat a svábokról vallott nézeteimet.

Éjfélkor eszembe jut, hogy reggel előadást tartok, bestresszelek, irány a szobámba, tanulni. Előbb magamra öltöm a csábító hálóingemet...mire ezzel megvolnék, érkezik a komisszió. Megtelik a szoba....férfiemberekkel ugyebár. Mindenki kattint és nagyokat nevet a hálóingemen. Nagyon jól érzem magam. Közben a megmaradt bor jár körbe-körbe. Klári megtudja hogyan történik a virágok megtermékenyítése. A lényeg, hogy ő a méhecske...

Szombat reggel, kábult ébredés...nem csoda. Reggeli, fellépek, miután megtörténik a bemutatásom (Ő Gyöngyvér, aki mellett az embernek az az érzése, hogy az élet valami könnyű, vidám dolog, amiben nincs semmi stressz...hát ez nagyon kedvemre való bemutatás volt.) Utána ragaszkodik a társaság valami ungabunga elbohóckodásához. A dolog alanya természetesen én...

Nevetve hagytam el a házat. Nagyon jó fejek voltak.