Napok óta a humorral, komikummal foglalkozom. Olvasok Bergsont, Morus Tamást, Dienes Valériát, Szegő Kati nénit és Angi Pista bácsit.
Nem bírom a bezártságot sem fizikai sem pedig szellemi értelemben. Ergo az ablak egész évben nyitva. Ezen legalább magam segíthetek.
Felállok az íróasztaltól vacsorázni. Egyszercsak kisebb havas forgószél libbenti meg a papírokat és pillanatok alatt szállnak. Előbb fölfele az ég fele, aztán lefelé az utcára. Történik mindez sötétedés után a lakásom ablakán kívül. Nézem őket repül a sok szép betü, szárnyalnak. Egy pillanatig sem érzem a pánikot, semmi indíttatást, hogy lerohanjak és összehajkurásszam őket. Hadd menjenek! Száguldjon a sok okos betü!
Más:
Történt a hétvégén egy kisebb baleset: valami elállítódott bennem szombaton reggel, aztán olyan zuhanásban volt részem, hogy csupa kék meg zöld meg lila a jobb oldalam. Csoda, hogy újra törés nélkül megúsztam. Erre olvasom Bergsonnál ma: "az elesések oka a test szórakozottsága vagy makacssága. Valami lendület hatására az izmok továbbra is ugyanazt a mozgást végzik, amikor pedig a körülmények már másmilyent kívánnak."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése