Az emberben van valami ösztön, ami arra sarkallja, hogy maradandót hagyjon maga után. Én ezzel magyarázom például azt is, hogy sokakat elkap a házépítési vágy 45 év körül. Nekem is felépítették így a házamat. Igaz, még nincs kész, de kész lesz nemsokára. És akkor én valami más maradandót kell kitaláljak...mert ugyanazt nem tehetem. Gondoltam írok egy meséskönyvet. Mindig azt gondoltam olyan jó meséskönyvet tudnék írni. Annyi jó karakter szaladgál a mindennapokban körülöttem. Sokszor az az érzésem, hogy egy könyvben élek én is és csak az a dolgom, hogy a többieket kiszínezzem. Erre aztán vannak különböző ecseteim.
Olvasom a történelmet. A nagy csatákat és a kis csatákat. A nagy egyéniségeket és a kis egyéniségeket. A történelem vicces: a nagy csatákat rendszerint kis egyéniséget nyerték meg. A nagy egyéniségek rendszerint kis csatákban estek el.
Hány perc az élet?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése