2008. május 12., hétfő

Budapest

A villamoson jó! A villamoson utaztunk haza szombaton hajnalban. Egész éjjel bort ittunk. Nem sokat, no neeeem. Csak annyit, amennyi a gondűzéshez éppen szükséges és még a magas sarok is utána kecsesen áll a lábon, nem bizonytalanodik el és nem teszi lődörgőssé a járást.
Elég kihalt volt a város, még nem ébredezett és a villamoson is kevesen utaztak. Szemben ültünk és rámjött a mesélés. Nem tudom hány állomást mentünk a Jászai Mari térről a Moszkváig, de én végigmeséltem az egész utat. Kedves barátnőm végighallgatta, néha elmosolyodott, onnan tudtam, hogy jelen van és folytathatom. Diskurzusom utolsó részében egy könyvről áradoztam, A régi Budapest erkülcse címűről. Délután már megígértem Noééminak, hogy ha valami történik, én a Dunába vetem magam. Szerencsére nem történt valami. Ennek kapcsán jutott eszembe a könyvből egy részlet, az utolsó igazi budapesti prostituált is ott végezte életét a Duna habjain, valaki meggyilkolta és egy faládikóba gyömöszölve elengedte a vizen. Elmesélem Noéminak, hogy milyen jó a könyv és mennyi pikáns részlet van benne, s hogy Budapest egy nagyon romlott erkölcsű város volt a múlt század elején, s közben befut a villamos a Moszkva térre. Noémi mondja itt vagyunk. Erre én kérdezem, mehetünk? És akkor Noémin kívül még egy bácsika is feláll a mellettünk levő padról és biccentés közben hümmög, hogy "Aha."
Leszállunk a villamosról, közbe Noémi már mondja nekem, hogy végig hárman voltunk. Én nem láttam, hogy mekkora nézőközönségnek tartottam a régi budapestről kiselőadást hajnalban a villamoson. Nekem a célközönségem Noémi volt, végig rá figyeltem, neki mondtam a sok szép dolgot.
A bácsi egy másik villamosra szállt föl a Moszkván. Az övé hamarabb indult. Miután elindult még egyszer visszanézett, nagyon mosolygott és integetett. A barátom volt. Ilyenkor az az érzésem, hogy nekem nincs is szükségem az intimszférámra. Ez a kis öreg is milyen jól befészkelte magát az életembe. Hajnalban, néhány perc alatt...és sohasem akarom elfelejteni. Sőt vasárnap hajnalban kicsit reméltem, hátha újra találkozunk.

Nincsenek megjegyzések: