kezdett lenni a munka mostanában. Megint terminusok tízei rendetlenítik az életemet. És van egy gyanúm: ennek sosem lesz vége! Aztán persze természetes kezd lenni, hogy a kicsi alvás alatt, ami marad nagyon naturalisztikus álmokat látok: valami réten élek egy házban, van kutyám, macskám, lovam, gyerekem és egész nap nem csinálok semmit, csak bámulom a felhőt röptében ugyebár. Persze az tűnik most a tündérországnak. Pizsamába kéne öltöztetni a kötelességtudatomat! Lefektetni hadd aludjon vagy három hónapot! Miért is nem hibernálhatok én is!?
MÁS:
Cipésznél (miután az ember mindig rettegve viszi a cipőjét patkoltatni...)
-Szűz Mária milyen állapotban van ez a sarok! (Hát igen, mert Budapesten 2 estét is táncoltattam...végül valahova eltűnt a sarokról a gumi...lekopott ...szokásához híven és valami vasdarab jött elő, amit eddig sose láttam még.)
-(Mosoly.) Hát igen, tetszik tudni ezek a mai cipők már ilyen gyenge félék.
-Ezt a sarkat nem az utcán tette tönkre kisasszony! A lakásban járkál ilyen magason?
-(Rózsaszín....piros....vörös arccal.) Hát, nem egészen...tetszik tudni...
-Akkor színpadra ment fel és ott ropta, ezt a sarkot nem az aszfalt tette tönkre!
-Igaza van a bácsinak, persze...de nem nem másztam fel semmiféle színpadra...csak elmentem Budapestre 2 éjszakára. (Írtó buta szőkenős magyarázat! De már megtörtént.)
-Jól elbánt ezzel a csinos félcipővel, hallja! Jöjjön érte 7 nap múlva. Legközelebb az első éjszaka után hozza a cipőt. Fémsarkat teszek rá.
.......................................................................
Trillázva hagytam el a cipész bácsi műhelyét. (Fémsarok??? De az legalább nem kopik el!) Mindig sikerül neki úgy szólni hozzám, hogy ha az ajtón kívül állok rájövök, de szép ez az élet... idekinn!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése