Illusztris barátom :)

Aki elvisel.

Aki elviselt tegnap egész délután.

Olyan idő volt tudniillik, hogy az embernek semmihez sem volt kedve. Gondoltam elmegyek biciklizni, attól helyrejön általában a hangulatom. De eleredt az eső, pont úgy mint ma, pont nem úgy mintha csak egy zápor volna, hanem komolyan. Egész naposan beborult az ég. Hát gondoltam, ha már arra járok -egye fene- meglátogatom kedves barátomat.

Szerintem örült, hogy jöttem. Igaz éppen délutáni pihenésre készült. Mondta nekem volnék szives leülni egy fotelbe és hallgatni ott egy kicsit, mert ő nagyon álmos, én is pihenjek kicsit, s aztán beszélgetünk. Nesze neked vendéglátás...! Hát jó, mondom leülök. De hallgatni.....

Előbb gondoltam énekelek neki valamit, hogy jobban aludjon. De hiába gondolkodtam, hiába törtem a fejem nem jutott eszembe semmi más, csak a Híd alatt, híd alatt...stb. Lehet mert délelőtt a Márkos-Nádas kabaréját hallgattam. Hát akkor fújom azt! Gondoltam miért is ne lehetne rá aludni?

Aztán mikor már annyiszor elénekeltem, hogy illusztris barátom már mindenféle tárgyakkal akart megkövezni, hatékony elhallgattatás céljából...eszembe jutott a Csiribiri. Na ez igen! Erre már lehet aludni. Kiegyeztünk, a Csiribirit elénekelhetem, de maximum 5x. Nem 29x mint a kombinés híd alattot.

De erre sem aludt! Hát persze, mert nem is volt álmos!

Szép délután volt. Főleg miután letett a pihenő-tervéről. Hát persze. Mert utána már lehetett vele beszélgetni és nevetni és újratárgyaltuk egész gyerekkorunk közös kirándulásait, és nyaralásainkat és a büntető szülők abszurd büntetési módszereit. Addig kacagtunk, míg a könnyeim is eleredtek. Kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!

És ma reggel eszembe jutott, hogy ha ma élne Mátyás király egész biztos, hogy felfogadna udvari bolondjának! Mert neki kettő is volt: Beckó és Mujkó. Be jó is volna!