Gombócom van

Az ember nem szeret szenvedni, azt mondják. Én sem. Ez biztos. De van valami, amit szeretek. Egy kicsit mazón hangzik, de ez van. Szeretem, ha valaki veszettül hiányzik. Szeretem azt a gombócot a torkomban érezni. Teljesen megváltozok az érzéstől, mindent a hiányzó szemén keresztül kezdek szemlélni, helyette mérlegelem tetteimet. Olyan érdekes, sírni nem tudnék, csak úgy hiányzik és ez jó érzés. Az a baj, ha pont nem hiányzik senki, mert akkor át kell gondoljam, ki az a barátaim közül, akit rég nem láttam, akinek a hangját rég nem hallottam és szerencsére annyian vannak, hogy minden gond nélkül percek alatt kiderül, hogy ki hiányzik.