A polcon ott volt a FA Asia, csábított a doboz, először csak megtapintani akartam, aztán mégis hazahoztam magammal. Kibontom a dobozt. Ugyanazt a szappant tartom a kezemben, nosztalgiával, amit gyerekkoromban családunkban rendes kincsként tettünk a ruhás szekrénybe, hogy árassza illatát. Ez a bajor szappan nem változott semmit. Ugyanaz a csíkos színezet. És ugyanaz a vicces forma, ami annyiszor kicsúszott a kezemből gyerekkoromban, és alkalmat adott arra, hogy anya megdorgáljon .... ügyetlenség ürügyén. Kipróbálom. Kicsúszik a kezemből.
Az állandóság érzetét kelti. Megmaradt olyannak, amilyen mindig is volt. És bennem is feléredt az ügyetlenség érzése. Vannak dolgok, amiknek nem is kell változniuk.
2 megjegyzés:
Az ügyetlenség igenis változó dolog, sőt múlandó! De vannak akik már elérték a halandó szintet is belőle. Nem tudom, lehet hogy ehhez külön képzési ágat, vagy formát kell választani?
:)
halaNdó, hm?
Megjegyzés küldése