Szép dolgok...

Nem értik, hogy mindent türelmesen ki kell várni. Most már van 5 olyan dolgom is, ami igazából sűrgős és nem tűr halasztást, de én nem veszek róla tudomást.

Csakhogy nem úgy megy az. Ma is ránéztem a nagy halom frissen mosott ruhára: ki kéne vasalni - csak nem most. Aztán kerestem volna egy tiszta poharat, hogy igyam meg a placebo-hatásért a napi C-Vitaminos pezsgőtablettámat. Hát nem volt. Mosogatni kéne - csak nem épp most.

Most, nem érek rá ezekkel foglalkozni. De tényleg, sokkal sürgősebb dolgaim vannak. Példaul ki kellett mennem találkozni a gyímesi barátaimmal, akik csak ma voltak itt. És utána zenét volt kedvem hallgatni és Parti Nagy Lajost olvasni és jegyzőkönyveket böngészni és végül biciklizni. Erre meg beesteledett. Tehetek én róla?

Hív anya, elpanaszolom, mennyi sok dolgom volna mosogatás, vasalás. Erre megkapom a szülői jótanácsot, amitől újra meggyőződöm, hogy anyám a legvagányabb nő az üveghegyen innen és túl: Gyöngyvér, hát takard le, hogy ne lásd! :) Imádom...

MÁS

A kerékpározás nagyon jó. Irigyek a járókelők, mert gyorsabb vagyok, mint ők. És irigyek az autóvezetők, ugyanazért.

A biciklizés 29 évesen pont olyan érzés, mint gyerekkoromban. Pont. Megyek, jön szembe egy ismerős: jajjj biciklizel,ó be jó, évek óta nem bringáztam, mehetek egy kört? Hát persze, szivesen! (Emlékszem milyen utálatos volt, ha valaki nem adta kölcsön a játékát...)

Megyek mellette, rohanok jobban mondva, közben persze nevetnem kell azon, hogy mennyire jó érzés lehet neki biciklizni. Visszaadja, boldog és én is, mert látom örült a körnek, amit megtehetett.

Továbbhajtok. Szerencsére legtöbbször céltalanul. Újabb ismerős arc: óóóóóóó be vagány, biciklizel, jaj hogy megkívántam, adod próbáljam ki? Hát persze, menj csak én rohanok melletted, úgyis épp megpihentem. Köszi, köszi, angyal vagy. Végre újra nyeregbe kerülök.

Nem hiszem el - pontosan 2 percre rá újabb ismerős. Szia, hogy vagy? Jól, köszi, akarsz egyet biciklizni? Fejlődöm.

Úgyhogy ma például összesen 4-en lovagoltuk meg a pirosbiciklit.