Hideg

Vannak napok, amikor nincs is hideg kinn, de azért attól még lehet fázni. Ma ilyen napom volt. Becsületesen sütött a nap és kellemes, igazi őszi idő volt kinn, de azért egész nap dideregtem. Megfigyeltem, leggyakrabban a rosszul sikerült napokon fázom. Fázással reagálok a megbántásra, ha valaki (úgy érzem) szándékosan rosszindulatú velem.

Ezért aztán délután 4-kor úgy elvonultam a való világból, hogy 8-kor ébredtem fel. Mindjárt jobb érzéssel néztem a világot. És amúgy is rég nem látott, kedves arc jelent meg otthonomban, az ilyenektől mindig jókedvem kerekedik és elfelejtem, hogy ma végülis fázom. Állítólag az egyedülállók gyakrabban fáznak.

(És a kicsi emberek, az alacsony emberek, akik nekem már eleve gyanúsak. Mostanában olvastam néhány tanulmányt az evolúcióról. Hogy a magasság kapcsolatban áll az evolúcióval. Az alacsony emberek az evolúciós folyamatban egy lépéssel hátrább vannak, mint a magas népek. Ilyenkor jó érzés magasnak lenni. A statisztikák azt mutatják, hogy az alacsony emberek frusztráltak. Az alacsony ember hatalomra kerülve gonoszabb, mint egy magas termet. Engem kisiskolás koromban az frusztrált, hogy mindig első voltam a tornasorban és minden bolondságot elsőnek kellett elkövetnem. Máskor irígylem az alacsony embereket, akiket olyan könnyű megölelni.)