Apa ma Kolozsváron járt. Átutazóban. Felhívott, idejön a palota elé, lépjek le tíz percre, rettenetesen siet. Lementem. Az auto motrát meg sem állította, mert rettenetesen sietett. Három óra hosszát beszélgettünk az autóban. Nem mondtunk el mindent, mert ő rettenetesen sietett. Nem is értem miért néznek még most is, ennyi év után néha kérdőn egymásra szüleim: kire ütött ez a gyerek…?!
Más: Mi a véletlen?
Más2: Ma egész nap Radnóti járt a fejemben s a Bájoló. Aki nem ismeri, sürgősen ismerkedjen meg vele. A liceumban volt egy nagyon jó csapat. Szinte mind fiúk voltak. Szerelemből sodródtam bele én lány létemre. Verseket zenésítettünk meg, vagyis cask a fiúk és azokat énekeltük közösen. Elneveztük magunkat Sáskáknak. Egyik Ady vers nyomám. Istenhez hanyatló árnyék a címe. Na, és különböző fellépéseink voltak, mindig nagy tapsot kaptunk. Egyszer a rádióban is szerepeltünk. Még volt egy lány a csapatban, Mónika. Aztán hallgattunk izgalommal a műsort, most is megvan kazettán. A Radnóti Bájolóját is énekeltük. Biztos most mind elérzékenyültök, drááááága barátaim.
A dallam még ma is bennem van, egész nap dúdoltam.
Akkor ez már sláger?
Más3: Ugyanott a liceumban volt egy fiú, akinek azt hiszem megtetszettem. (Jujj magára ismer?) Mikuláskor kaptam is tőle egy figyelmességet. Nagyon aranyos volt, de én akkor borzasztó-szemérmes-koromban, ha jól emlékszem zavarban is voltam, hogy egy felsős udvarol nekem. Azóta a fiú egyik legkedvesebb barátom. Évek óta nem láttam, de tudjuk, hogy barátok vagyunk és számíthatunk egymásra. Ez számít.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése