Nekem könnyű!

Élvezettel mondják sokan másokra, hogy ó neked könnyű. Sohasem szoktam mondani...de nagyon hálás vagyok azoknak, akik mondják nekem. Legalább néhanapján eszembe juttatják, hogy tényleg, nekem mennyire könnyű!

Könnyű is, persze, mert nincs semmi nagyobb betegségem, van mukahelyem, életkedvem, pénzem csokira, élnek a szüleim, akik naponta tízszer eszembe juttatják, hogy hahó mi vagyunk, él egy pár nagyszülőm is, akik jól felpakolnak minden földi jókkal, ha meglátogatom őket.

Még azért is könnyű nekem, mert végre külön lakom és annyi állatot tarthatok a lakásomban, ahányat csak jólesik és sosem kell attól tartanom, hogy ha hazaviszek valamit, elküldenek, hogy vigyem vissza oda, ahol találtam. Annyi csergőórát és napszemüveget gyűjthetek, amennyi csak jólesik, nem mondja senki, hogy minek kell az is, mikor van már száz! Olyan rendetlenséget hagyhatok magam után reggel, amilyent akarok, nem szól utánam senki, hogy jajjj be rendetlen vagyok. Annyi barátot és barátnőt hozhatok haza, amennyi nekem jólesik és nem mondja senki, hogy jajjj őt zavarja, mert éppen aludni készült.

Még azért is könnyű nekem, mert akkor fekszem le este, amikor eszembe jut és nem amikor másnak jut eszébe, hogy nekem eddig már aludni kéne.Könnyű nekem, persze, mert nagyon sok barátom van. Vagyis nem sok, csak éppen annyi ahányra szükségem van. Nekem tényleg könnyű, mert minden városban van egy-egy barátom, akinél lehet aludni, ha arra járok.

Hát persze, hogy könnyű nekem, hiszen nincs semmi nagy gondom, lehetek jókedvű és vidám egész évben. Vagyis három bánatom van, egy nagyobb és két kisebb. De remélem ezek is olyan bánatok, amik egyszercsak megszűnnek.Könnyű nekem, mert rám mindenki mosolyog (de tényleg!) és a munkahelyemen is mindenki boldog! A barátaim is mind vidám félék, és ha nem vidámak, akkor én addig bohóckodom, amíg végülis felvidámulnak.

Nekem tényleg könnyű.