Illat és aroma

Szeretem tudni, hogy ki melyik érzékszervét tartja a legfejlettebbnek. Nekem a szaglásom a legfejlettebb.
Képes vagyok egy illatot annyira egy emberhez vagy helyzethez ragasztani, hogy ha megérzem azt, rögtön megérzem annak az embernek vagy helyzetnek a hangulatát. Éppen ezért rettenetesen idegesítőnek tartom, ha ugyanazt az illatot viseli két ember. Mert az már összezavar.

A templomban néha nagy illatkavalkád van. Közel ülünk egymáshoz, vasárnap az is loccsint valami illatszert magára, aki egyébként nem. De egyesek nagyon nem találják el...Ma émelygés volt egész mise alatt a gyomromban. Mellém telepedett egy lány, valami rettenetesen émelygős, túlédes, kucifántos jázminillata volt. Annyira nem illett hozzá. Olyan öreg anyókás hangulatot árasztott. Semmi derű, semmi lendület, semmi fiatalosság!Néha a kocsma vagy a lokál illata ívódik belém. És akkor azt ahhoz asszociálom, akivel akkor és ott voltam. Ha eszembe jut az illető érzem az egész est aromáját. Hihetetlenül jó érzés. De mennyire rossz, áruláshoz hasonló, ha egy kedves ember illatát egy nem kedvesen érzem meg...tényleg olyan, mint egy árulás.

Úgyhogy van már nagyon sok illat és aroma-asszociációm: a vaníliás kifli, a fahéjjal szórt kávé, a csokis sütemény, a sült alma, a keserű csoki, a good-night tea, a meggylikőr, a naftalin, a friss kávé, a tömjén, a turkálók jellegzetes illata, a füst, a frissen nyírt fű, a forró fürdő párája, a kamilla, a levendula, caola kézbalzsam, a fenyőgyanta, a hó és a széna, a naftalin, a dinnyés rágógumi, a papírragasztó, a folyóiratok nyomdaszaga és a radír jellegzetes illata mind mind jó érzések emlékei...